FALDA

Gondoltam mégsem kezdem azzal az olvasóriasztó címmel a blogolást, hogy "Az Első". Egyrészt kapásból lebuknék, mennyire nincs fantáziám a címadáshoz, másrészt meg mindenki látja, hogy ez az első, minek írjam le még én is. Igaz, ez csak hivatalosan az első. Remélem senki sem tévedt rá a blogomra, míg a nagyonbéta "próbálok összerakni valami normális dizájnt két lorem ipsum szöveg és egy Egri csillagok részlet áldásos közreműködésével" állapotban volt. Ha mégis, hát mínusz x olvasóval indulok. Szóval maradjunk abban, hogy ez az első bejegyzés. Nem állítom, hogy a nyertes cím sokkal stílusosabb, de legalább nem szúrja ki az ember szemét első pillantásra, csak a másodikra.

Az, hogy itt ez az első poszt, azonban nem jelent teljes gyakorlatlanságot. Nem, ezzel nem azt akarom mondani, hogy egy profi bloggerbe botlottál, csak azt, hogy írtam már 1-2 blogbejegyzést. A blogolás mindig is vonzott, de minden próbálkozásnál beletört a bicskám. A legsikeresebb nekifutás egy 2007 októberétől 2008 novemberéig meglehetősen rendszertelenül vezetett félig magyar, félig angol napló volt a Wordpress.com-on. Azt mondjuk nem tudom mennyire lehet ráfogni, hogy félig, hiszen nagyjából annyit jelentett a kétnyelvűség, hogy volt pár hosszabb magyar és egy-két rövidebb angol poszt, a blog nagyrésze pedig YouTube-bal és dalszövegekkel volt tele, így végül tulajdonképpen az angol nyelv uralkodott. Monjuk ki: egy nagy összevisszaság volt az egész. Azt viszont komoly sikerként könyveltem el, hogy akadt pár komment is. Hozzáteszem, mind magyar volt, nagyrészt valószínűleg a Guglinak köszönhetően botlottak bele valahogy a blogomba. A Wordpress viszont mégiscsak egy angol oldal, de angolul lusta voltam írni, magyarul meg ott minek. Persze az is tény, hogy az olvasótábor kialakításának titka nem éppen az, hogy csak úgy random telepakolom zenével a blogot. Nem is az a lényeg, hogy miért nem lettem vele világsztár, hanem hogy magam is éreztem, hogy sántít egy kicsit ez a blogolósdi. Már a legelején tudtam, hogy nem húzom sokáig, csoda, hogy megérte az egy évet. Közben volt mindenféle félrekacsintgatás. Írtam MySpace-re, Windows Live Space-re, két új blogot regisztráltam Wordpressen is, nemrég pedig HotDogra is regisztráltam, többek között azzal a szándékkal, hogy nagyonnyitott leszek és nagyonvezetek egy naplót ott is. Nagyonnem lett semmi ebből sem.

Most pedig itt vagyok. Az eddigieket visszaolvasva megállapítottam, hogy a beszélőkém a régi, azaz ha egyszer elkezdek valamiről írni, annak feleslegesen hosszú és unalmas poszt a vége. Remélem ebben azért több volt az önirónia, mint az igazság. Majd pár hét múlva kiderül, hogy áll a blogom olvasottságilag.

Miután hosszasan ecseteltem eddigi "blogger munkásságomat", lassan írnom kéne valamit új otthonomról is. A blog.hu-val már szemezek egy ideje. Ha egyszer nekiállok itt olvasnivaló után kutakodni, akkor annak a vége rendszerint többórányi monitorratapadás. Gyakran kommentelhetnékem is támad és hát ilyenkor rádöbben az ember, hogy hoppá, hát megvan, hogy hol és hogyan van esélyem egy olyan naplót vezetni, ami már nem az asztalfióknak kategória. Találtam jó nevet is hozzá. Izland a szívem csücske egy ideje. Sajnos még nem jutottam el oda, de még sort kerítek rá, nem is egyszer. Emellett felkerült a megtanulandó nyelvek listájára az izlandi is. Most nem sorolom el, mi minden van még azon a listán, de szentelek neki egy külön posztot, az biztos. Mivel nagyonszemélyesnek szántam a blogot, amikor regisztráltam, nem akartam a saját nevemen írni, így aktuális Izland-mániám hatása alatt nekiálltam izlandi nevet keresni magamnak. Így lettem Falda, ami csukott szárnyakat jelent, legalábbis ezt állítja több oldal is. Ezzel a jelentéssel igencsak megtetszett ez a név, hiszen úgy érzem, nagyon illik a személyiségemhez. Nem fogok most nevet elemezni, alig pár hete, hogy leérettségiztem és az egyik legjobb ebben az, hogy soha többé az életben nem kell azzal elrontani a verseket, hogy kibelezem őket és pont ezért nem fogom most felboncolni ezt a nevet sem.

Tehát Falda vagyok, 19 éves önjelölt blogger, szeptembertől turizmus-vendéglátás szakos egyetemi hallgató. Röviden és szárazan ennyi az, ami elmondható rólam. A többi úgyis kiderül majd a bejegyzésekből. Azt, hogy ez pontosan mit takar, még én sem igazán tudom. Vannak ötleteim. Tervezem, hogy hetente kis válogatáskazikkal kedveskedek az idetévedőknek (és nem leszek álszent: magamnak is). Ezenkívül - hogy valami tényleges haszna is legyen a blognak - amennyire időm és autodidakta CSS és HTML ismereteim engedik, teszek fel sablonokat is, akinek teszik viheti és használja egészséggel. Szeretek varrogatni, eddig táskákkal próbálkoztam, szóval esetleg néhány szabásminta is belekerülhet a blogba. Egyszer megtanulok főzni is, így előfordulhat, hogy ennek is lesz valamiféle nyoma a blogon. Na meg filozofálgatás minden mennyiségben. Nem is sorolom tovább, hogy mi jutott még eszembe, úgyis azt írok majd, amihez éppen kedvem lesz. Nem akarom beszűkíteni a blogomat egy témára, egy stílusra, és lehet hogy ez pont rosszat fog tenni neki, de majd meglátjuk. Mindenesetre megpróbálok szorgalmasan és tartalmasan írogatni.

Így elsőre elég is ennyi. Meg azt hiszem sokadjára is bőven elég lesz majd, ha kb. ennyi szövegelés után abbahagyom a billentyűkoptatást. Már előbújt belőlem a kisördög és nem az lebeg a szemem előtt, hogy szegény olvasókat ne untassam tovább, hanem az, hogy rettenetesen sokáig tart megírni egy ilyen hosszú bejegyzést és már a végére akarok érni. A suliban is mindig én adtam be utoljára a magyar esszéket, szóval számomra nem újdonság, hogy nem vagyok egy gyorsfogalmazó-bajnok. Talán a szorgalmas blogolással ez is megváltozik.

Végül 1-2 apróság:
- Az első sablonom egyben a CSS-sel való ismerkedést is jelenti. Még vannak apróságok, amiket be kéne állítanom. Remélem, ezt a kinézetet elrontani már nem fogom. Ha valami mégis úgy tűnik, hogy nem a helyén van, akkor szóljatok, hátha tudok vele valamit kezdeni. Az én böngészőimben minden stimmel.
- A háttérzenét le lehet szavazni. Egészen pontosan nem magát a zenét, hanem azt, hogy automatikusan elinduljon. Most így van beállítva, de ha az olvasók nagyrészét zavarja, akkor átállítom, hogy csak play gombra induljon.
- A menü még alakul. Biztosan lesz linkcsere is meg egyebek, csak addig nem pakolom tele mindennel az oldalsávot, amíg messziről ordít a blogról, hogy kutya se látogatja.

Most már tényleg túl hosszúra nyúlt ez a kis bevezető, úgyhogy tényleg pihenek. A továbbiakhoz kívánok mindenkinek kellemes időtöltést a blogomon. Kommenteljetek sokat!